Nemiel C Logismord
(Németh Dániel)
személyes alkotói oldala
Magamról:
Egészen kisgyermekkoromtól kezdődően élénk érdeklődést tanúsítottam olyan kérdések és problémák irányában, amelyeknek megítélésem szerint az embereket alapvetően érinteniük és érdekelniük kellene, és nem csupán az intellektuális szinten megragadható megközelítések formájában. Ilyen kérdéskörök számomra élet és halál, megsemmisülés és halhatatlanság, küldetéstudat és sodródás, erényes élet és silányság, valamint az általános emberi meghaladása és a létezés nívójának emberfeletti szintre való transzformálása. Kisgyermekkoromban a vallásos neveltetés nem képezte szerves részét családi szinten a mindennapjainknak, ám egyfelől rendkívül jó minőségű oktatást, valamint az erkölcsiségre való aktív ránevelést köszönhetek szüleimnek, másfelől pedig azt, hogy a vallási életbe való bevonódást sohasem tiltották számomra. Serdülőkoromban a katholikus kereszténység tradíciója ragadott magával, egészen addig a pontig elmenően, hogy az érettségi vizsga sikeres letételét követően novícius lettem egy monasztikus szerzetesi kolostorban. Látván, megismervén és megtapasztalván azonban azt a fajta szakadékot, amely eszmény és valóság között húzódik meg, végső soron a kolostor elhagyása mellett hoztam döntést.
Ezt a fajta állásfoglalásomat követően aztán mintegy találomra a pszichológia szakra iratkoztam be, ahol is előbb főiskolai, majd pediglen végül egyetemi szintű diplomát szereztem. Sajnálatos módon azonban már az egyetemi éveknek legelején felismerni véltem, hogy a pszichológia tudománya, bármennyire is fennen hangoztatják ennek ellenkezőjét a matériában vakbuzgó módon hívő, a tudomány szupremáciáját szinte a fanatizmusba hajló vehemenciával hirdető személyek, valójában képtelennek mutatkozik valós és igazi válaszokat szolgáltatni azokra a kérdésekre és problémákra, amelyek engem és a hozzám hasonlókat foglalkoztatják. A semmire építő, alaptalan talajra falakat vető, ám valójában az életet rendkívüli szűklátókörűséggel vegyített tudálékoskodással szemlélő, a szellem valós dolgait illetően mit sem sejtő személyek kivagyiskodó arroganciája egy ponton túl menthetetlenül szükségessé mutatkozott tenni számomra azon döntésem meghozatalát, hogy a pszichológiáról a filozófiára, a matéria és a psziché területéről pedig a lélek és a szellem vidékeire vándoroljak át. Spirituális utamon olyannyira sok vallási irányzatot, egyházat, közösséget és személyiséget ismertem meg, hogy immáron szinte számba venni sem mutatkozom képesnek őket, azonban bárhol jártam, bármibe is fogtam, minduntalan nagy vonalakban ugyanazokra a tendenciákra lettem figyelmes. Kiüresedett vallásgyakorlási formák, vasárnapi hívők, a Tradíció Fájának elhalt ágai, a spirituális hierarchiának alantas vágyakkal, törekvésekkel és célokkal való átitatódása, a New Age megbolondító, átláthatatlan, kibogozhatatlan és kiismerhetetlen, szövevényes tendenciái... mind-mind olyan jelenségek és jellegzetességek, amelyek voltaképpen lehetetlenné tették számomra azt, hogy bízvást csatlakozzak valamiféle vallásos és spirituális közösséghez.
Amennyiben vallásos meggyőződéseim, esetleg konkrét felekezeti hovatartozásom felől kérdeznek, úgy általánosságban azt szoktam válaszolni, hogy nem vagyok vallásos, legalábbis nem tartom magamat egyik konkrét vallás követőjének sem. Ez a kijelentés persze a szokványos, hétköznapi keretek között megnyilvánuló értelmezések szemszögéből közelítvén meglehetős abszurditásnak hathat, főként olyasvalakinek esetében, akinek gyakorlatilag mindene az Isten, és az Abszolútum irányában ható törekvések kétségtelenül életének tengelypontját képezik. A magam részéről azonban mégsem látok semminemű kivetnivalót abban, amennyiben valaki nem kötelezi el magát egyik partikuláris vallás, vagy tradíció mellett sem, hanem egyfajta transzcendens egység feltételezésének fényében járja szellemi útját. Nyilvánvalóan tetten érhetőek persze olyan területek, amelyek módfelett és kétségkívül intenzíven érdekelnek, ilyen példának okáért a keresztény-gnosztikus hagyomány, a nyugati hermetikus alkímiai tradíció, valamint legfőként a theurgia és a kabbalah. Másik kiemelt érdeklődési és kutatási területem az úgynevezett vándorló püspökség (episcopi vagantes) jelenségköre és lelkisége, illetőleg ehhez kapcsolódóan a Független Szentségi Mozgalom keretein belül megnyilvánuló tendenciák vizsgálgatása. Szemléletmódom autonoteisztikus szemlélet, azaz egyfelől vallom, hogy Isten nem a "valami más", hanem elsődlegesen Önmagam irányában keresendő, másfelől pedig meggyőződésem, hogy ez a fajta Istenség alapvetően Önmagamságként tapasztalható meg leginkább a maga teljességében. Az Istenséggel tökéletesen Egynek lenni ezen megközelítésmód szerint annyit tesz, mint tökéletesen Önmagamnak, valódi Önmagammal tökéletesen azonosnak lenni.
Ezen az oldalon az én Világommal ismerkedhetsz meg. Egy olyan Világgal, amely számomra a maga teljességében élni és megélni engedi az Életet. Olyan Világba igyekszem betekintést nyújtani, amely nem marad meg a materiális és tudományos megközelítések szintjén, és nem is kíván megfelelni a modern világ "értékszemléletének" és elvárásrendszerének. Olyan Birodalomban jársz, ahol nem számít babonaságnak olyan kérdésekről szót ejteni, mint a misztika, istenismeret, halhatatlanság és emberfelettiség. Olyan Birodalomba nyerhetsz betekintést, ahol nem számít "modernkori szentségtörésnek" a szakramentális és apostoli királyság eszményéről beszélni, és ahol nem vágnak köveket az emberhez azért, mert radikális módon követ bizonyos Utakat, és próbál meg minden erejével megfelelni bizonyos értékrendi követelményeknek. Olyan Világról szeretnék tanúságot tenni, amelyben tiszta és autentikus módon, a divatezotériától mentesen lehetséges spiritualitásról, hitről és Gnózisról beszélni, és ahol nem elégszenek meg az emberalattival, de még az emberivel sem, hanem az igazi, valódi és autentikus, Emberfeletti Ember megvalósítása (majd pediglen ennek az állapotnak is folyamatos és sorozatos felülmúlása és meghaladása) a cél.
Ezt a fajta állásfoglalásomat követően aztán mintegy találomra a pszichológia szakra iratkoztam be, ahol is előbb főiskolai, majd pediglen végül egyetemi szintű diplomát szereztem. Sajnálatos módon azonban már az egyetemi éveknek legelején felismerni véltem, hogy a pszichológia tudománya, bármennyire is fennen hangoztatják ennek ellenkezőjét a matériában vakbuzgó módon hívő, a tudomány szupremáciáját szinte a fanatizmusba hajló vehemenciával hirdető személyek, valójában képtelennek mutatkozik valós és igazi válaszokat szolgáltatni azokra a kérdésekre és problémákra, amelyek engem és a hozzám hasonlókat foglalkoztatják. A semmire építő, alaptalan talajra falakat vető, ám valójában az életet rendkívüli szűklátókörűséggel vegyített tudálékoskodással szemlélő, a szellem valós dolgait illetően mit sem sejtő személyek kivagyiskodó arroganciája egy ponton túl menthetetlenül szükségessé mutatkozott tenni számomra azon döntésem meghozatalát, hogy a pszichológiáról a filozófiára, a matéria és a psziché területéről pedig a lélek és a szellem vidékeire vándoroljak át. Spirituális utamon olyannyira sok vallási irányzatot, egyházat, közösséget és személyiséget ismertem meg, hogy immáron szinte számba venni sem mutatkozom képesnek őket, azonban bárhol jártam, bármibe is fogtam, minduntalan nagy vonalakban ugyanazokra a tendenciákra lettem figyelmes. Kiüresedett vallásgyakorlási formák, vasárnapi hívők, a Tradíció Fájának elhalt ágai, a spirituális hierarchiának alantas vágyakkal, törekvésekkel és célokkal való átitatódása, a New Age megbolondító, átláthatatlan, kibogozhatatlan és kiismerhetetlen, szövevényes tendenciái... mind-mind olyan jelenségek és jellegzetességek, amelyek voltaképpen lehetetlenné tették számomra azt, hogy bízvást csatlakozzak valamiféle vallásos és spirituális közösséghez.
Amennyiben vallásos meggyőződéseim, esetleg konkrét felekezeti hovatartozásom felől kérdeznek, úgy általánosságban azt szoktam válaszolni, hogy nem vagyok vallásos, legalábbis nem tartom magamat egyik konkrét vallás követőjének sem. Ez a kijelentés persze a szokványos, hétköznapi keretek között megnyilvánuló értelmezések szemszögéből közelítvén meglehetős abszurditásnak hathat, főként olyasvalakinek esetében, akinek gyakorlatilag mindene az Isten, és az Abszolútum irányában ható törekvések kétségtelenül életének tengelypontját képezik. A magam részéről azonban mégsem látok semminemű kivetnivalót abban, amennyiben valaki nem kötelezi el magát egyik partikuláris vallás, vagy tradíció mellett sem, hanem egyfajta transzcendens egység feltételezésének fényében járja szellemi útját. Nyilvánvalóan tetten érhetőek persze olyan területek, amelyek módfelett és kétségkívül intenzíven érdekelnek, ilyen példának okáért a keresztény-gnosztikus hagyomány, a nyugati hermetikus alkímiai tradíció, valamint legfőként a theurgia és a kabbalah. Másik kiemelt érdeklődési és kutatási területem az úgynevezett vándorló püspökség (episcopi vagantes) jelenségköre és lelkisége, illetőleg ehhez kapcsolódóan a Független Szentségi Mozgalom keretein belül megnyilvánuló tendenciák vizsgálgatása. Szemléletmódom autonoteisztikus szemlélet, azaz egyfelől vallom, hogy Isten nem a "valami más", hanem elsődlegesen Önmagam irányában keresendő, másfelől pedig meggyőződésem, hogy ez a fajta Istenség alapvetően Önmagamságként tapasztalható meg leginkább a maga teljességében. Az Istenséggel tökéletesen Egynek lenni ezen megközelítésmód szerint annyit tesz, mint tökéletesen Önmagamnak, valódi Önmagammal tökéletesen azonosnak lenni.
Ezen az oldalon az én Világommal ismerkedhetsz meg. Egy olyan Világgal, amely számomra a maga teljességében élni és megélni engedi az Életet. Olyan Világba igyekszem betekintést nyújtani, amely nem marad meg a materiális és tudományos megközelítések szintjén, és nem is kíván megfelelni a modern világ "értékszemléletének" és elvárásrendszerének. Olyan Birodalomban jársz, ahol nem számít babonaságnak olyan kérdésekről szót ejteni, mint a misztika, istenismeret, halhatatlanság és emberfelettiség. Olyan Birodalomba nyerhetsz betekintést, ahol nem számít "modernkori szentségtörésnek" a szakramentális és apostoli királyság eszményéről beszélni, és ahol nem vágnak köveket az emberhez azért, mert radikális módon követ bizonyos Utakat, és próbál meg minden erejével megfelelni bizonyos értékrendi követelményeknek. Olyan Világról szeretnék tanúságot tenni, amelyben tiszta és autentikus módon, a divatezotériától mentesen lehetséges spiritualitásról, hitről és Gnózisról beszélni, és ahol nem elégszenek meg az emberalattival, de még az emberivel sem, hanem az igazi, valódi és autentikus, Emberfeletti Ember megvalósítása (majd pediglen ennek az állapotnak is folyamatos és sorozatos felülmúlása és meghaladása) a cél.
Érdeklődésem fókusza:
Metafizikai megvalósítás
Gnosztikus szellemiség
Autonoteizmus
Theurgia
Kabbalah
Hermetikai alkímia
Mesekutatás
Gnosztikus szellemiség
Autonoteizmus
Theurgia
Kabbalah
Hermetikai alkímia
Mesekutatás